A reformkor

2008. január 5., szombat

A reformkor

Széchenyi és Kossuth személyiségén keresztül mutassa be a reformkort!

A XIX. század elejére Európa átalakulóban volt. A feudális rendszer mind tarthatatlanabbá vált. Az egyes országok más-más szintjét érték el annak a fejlődésnek, amely a feudális rendszertől a tőkés gazdaság, a polgári nemzetállam felé tartott.

Az 1830-as éveknek a Szent Szövetség konzervatív rendszere ellen irányuló forradalmi mozgalmai olyan nemzetközi válságot eredményeztek, amely megnyitotta a polgári átalakulást elősegítő liberalizmus győzelmének, illetve előretörésének időszakát. Kelet-Közép-Európában ez a liberalizmus erősen nemzeti jellegű volt. E területen hiányzott a politikai függetlenség vagy a területi egység.

Nyugaton a polgári nemzeti átalakulás a gazdasági életben együtt járt a polgárság felemelkedésével. Itt a liberális eszméket is a polgárság képviselte, először politikai hatalmának kivívása, majd megtartása érdekében.

A Habsburg Birodalmon belül Magyarország elmaradt a cseh és osztrák tartományok fejlődése mögött. Gazdasága agrártermelésre épült. A céhrendszer akadályozta a fejlődést. A polgárság német anyanyelvű volt, nem állhatott a nemzeti liberális törekvések élére. A “harmadik rend” szerepét a nemesség képviselte, elsősorban a nemzeti önrendelkezés igényét hangoztatva, jóllehet a társadalmi átalakulástól féltette kiváltságait. A megoldást a feudális rendszer mélyülő válsága hozta, mely a nemességet saját helyzetének megváltoztatására késztette, arra, hogy a polgárosodásban keresse a kiutat.

A magyar reformkor kezdetét 1830-as forradalmi hullám (a francia forradalom példájára felkelés Belgiumban és Svájcban, megmozdulások Itáliában és Németországban, lengyel és görög felkelés) két vonatkozásban hatott a magyar politikára. Egyrészt fölerősítette a reformtörekvéseket a nemességen belül, másrészt szétválasztotta a rendi ellenzéket, és külpolitikai állásfoglalásra ösztönözte. A reformmozgalmak fejlődésében három szakasz, illetve változat figyelhető meg: az 1830-as években Széchenyi és Wesselényi irányzata, az 1840-es években előbb Kossuth tevékenysége, majd a centralisták irányzata vált jelentőssé.

Ferenc 1825–ben ismét összehívta az országgyűlést Pozsonyban, hiszen úgy látta, hogy az európai események és a fokozódó nemesi ellenállás miatt jobb, ha némi teret enged a rendi alkotmánynak. Az első reformországgyűlésen azonban a rendek megrekedtek sérelmeik felhánytorgatásánál, és legfőbb törekvésük az elavult nemesi alkotmány körülbástyázása maradt. Az országgyűlés kevés előremutató törekvése közül az egyik a magyar nyelv ügyének felkarolás a volt. Gróf Széchenyi István birtokainak egyévi jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudományos Akadémia céljaira.

A reformmozgalom elindítója Gróf Széchenyi István. Fiatal éveit a katonatiszti pálya, majd utazásai töltötték ki. Nem csak Nyugat-európai útjain – különösen Angliában, ahol fontosnak tartotta: az alkotmányt, a gépeket és a lótenyésztést, de kelet felé irányuló utazásaiban is olyan tapasztalatokat gyűjtött, amelyek alapján új megvilágításban kezdte látni Magyarország helyét. Egyre határozottabb formát öltött benne az az érzés, hogy életét hazája felemelésének kell szentelnie.

1830-ban Hitel című könyvével lépett a nyilvánosság elé. A Hitel kérdése mellett a feudalizmus felszámolásának teljes programja is benne van a könyvben. Gondolatmenetének kiindulópontja, a mezőgazdaság kapitalista átalakításához hiányzó hitel. Hitelhez azonban nem juthat a nemes, hiszen a birtokot eladni, elárverezni nem lehetett. Megoldást jelentene, az ősiség törvényének megszüntetése, ami maga után vonná a nem nemesek földvásárlásának jogát és a nemesek adózását. A robotot a többi feudális kötelezettséggel meg kell szüntetni, a birtokosok megkárosítása nélkül.

A nagy érdeklődést kiváltó könyvet Gróf Dessewffy József Taglalat című munkájában bírálta, melyre Széchenyi 1831-ben a Világ című munkájával válaszolt. Ebben különösen a jobbágyságról írt. Különösen aktuálissá tette ezt az 1831-ben kitört felvidéki parasztfelkelés. /Tavasszal az észak keleti megyékben kolera pusztított ® a vesztegzár miatt a parasztok nem mehettek az Alföldre, hogy részes aratóként télre megkeressék kenyerüket. Az árak magasra szöktek, a kutakat bizmutporral próbálták fertőtleníteni ® azt hitték, hogy az urak ki akarták irtani a népet. Öt megyében kelt föl a nép.)

1833-ban jelent meg (külföldön a cenzúra miatt) Stadium című könyve, mely a reformprogram első konkrét, 12 pontos megfogalmazása:

1.Hitel

2.Az ősiség eltörlése

3.A kincstár jogának eltörlése a birtokra kihalás esetén (be kell vezetni az örökösödési

illetéket)

4.Birtokszerzés joga

5.Törvény előtti egyenlőség

6.Törvényes pártvéd (= a nem nemesek által 3 évenként választandó megyei ügyvéd)

7.A törvényhozás és a közigazgatás költségeit a nemesség is fizesse meg, birtokai

arányában (ez nem azonos a közteherviseléssel!)

8.Vízszabályozás, útépítés és karbantartás

9.Monopóliumok, céhek és a hatósági árszabás (vagyis a szabad verseny akadályai)

eltörlése

10.1835. esztendő első napjától fogva csak magyar nyelven írott törvény, ítélet, parancs,

folyamodás, szerződés stb. legyen kötelező

11.Csak a Helytartó Tanács közreműködésével működjön a kormányzás

12.A törvényhozás és a bírósági tárgyalások nyilvánossága

Programját gyakorlati munkássága jól egészítette ki. Nevéhez fűződik a Tisza szabályozása, a Dunai gőzhajózás elindítása, hajógyár, téli kikötőhely létesítése az Óbudai szigeten, selyemhernyó-tenyésztés népszerűsítése, első gőzzel hajtott hengermalom építése, lóverseny, kaszinó, ökölvívás, nagy szabású városrendezésű tervek, valamint a Lánchíd építése, mely a közteherviselés szimbóluma lett (a nemeseknek is meg kellett fizetni a hídvámot, ezzel kezdődött Pest és Buda egy várossá ötvöződése). Mindehhez kiművelt emberfőkre van szükség.

A magyar liberálisok Széchényi programjában nem helyeselték a reformgondolatok kimértségét, az arisztokrácia vezető szerepének megőrzését, de elvetették azon illúzióját is, hogy Bécs megnyerhető a reformok gondolatának. Széchényi érdeme, hogy programadó munkájával felrázta a nemzetet. Kossuth a legnagyobb magyarnak nevezte Széchényit.

Széchenyi erdélyi útján kötött barátságot báró Wesselényi Miklóssal. Közösen utazták be Európát, de politikai nézeteik szétváltak. Wesselényi a Balítéletek című munkában fejtette ki programját. Programja a polgári átalakulását összekapcsolta a nemzeti követelésekkel. Az 1832-36. évi országgyűlés a reformok híveinek első nagy erőpróbája volt. Reformpártról nem beszélhetünk, csak laza, kereteit változtató csoportosulásról. A választók utasításai is eltértek egymástól. Wesselényi az ellenzék vezéralakja volt. 1833-ban a cenzúra miatt külföldön jelent meg Balítéletek című könyve. Mellette Kölcsey költői szónoklatairól volt híres: “Jelszavaink valának: Haza és haladás”, 1833-tól jelenik meg az ellenzék soraiban Deák Ferenc. Az országgyűlésen a liberális követek a jobbágykérdést az örökváltság engedélyezésével akarták megoldani. Ez azt jelentette, hogy a jobbágyok földesurukkal szabadon egyezkedve pénzzel örökre megváltják szolgáltatásaikat és telküket, m ely szabad, azaz polgári tulajdonná válik. A kérdés így a nemesi tulajdonjog sérelme nélkül oldódott volna meg. Közben a birokosok, a korszerűsítéshez szükséges pénzhez is hozzájutottak volna. A főrendek keményen ellenálltak, de az országgyűlés végül elfogadta az önkéntes örökváltságot és szavatolta a jobbágy személyi- és vagyonbiztonságát. A király a javaslatokat visszautasította. A javaslat újratárgyalásra visszakerült az alsótáblára, ott is megbukott a megváltozott követutasítások miatt.

Az Országgyűlés néhány mellékes tételben enyhítette a parasztság helyzetét, a jobbágytelken ülő nemeseket adófizetésre kötelezték. Jelentősége: a reformeszmék a szenvedélyes viták során kitörtek addigi szűk körükből, és elterjedtek az egész országban. A liberalizmus leginkább a művelt középnemesi ifjak körében hódított. Legtöbbjük jogásznak készült, és az ügyvédi vizsga követelményei között az országgyűlés látogatása is szerepelt. Belőlük alakult ki a diéta közvéleménye. Az országgyűlés ifjúságból nőtt ki 1848 nemzedéke.

1835-ben a reakciós abszolutizmus megrögzött híve, I. Ferenc meghalt. Helyébe gyengeelméjű fia, V. Ferdinánd lépett. A hatalom még inkább a Szent Szövetség értelmi szerzője, Metternich kezébe került. Metternich a nemzeti érzés ébredésétől, a polgári fejlődéstől a soknyelvű Habsburg-birodalom létét látta fenyegetve. Sugalmazására az udvar elhatározta, hogy erőszakot, megfélemlítést alkalmaz.

Lovassy Lászlót, az országgyűlési ifjak vezérét Spielberg várbörtönébe zárták 10 évre, aki ott megőrült. Aztán Kossuthra csaptak le. Majd a korábban már perbe fogott Wesselényit sújtották három év börtönnel, noha 1838-ban a pesti árvíz idején hősiesen helytállt (az árvizi hajós), számos reformokkal igyekezett a jobb módú nemeseket leválasztani az ellenzék oldaláról.

Az 1839-40. évi országgyűlés elfogadta az önkéntes örökváltságról szóló törvényt, és az ipari üzemek alapítását bárki számára engedélyezték. A politikai perek elítéltjei amnesztiát kaptak, a bebörtönzötteket szabadon engedték. Wesselényi – mivel megvakult - visszavonult, az aktív politikába már nem volt ereje bekapcsolódni.

Kossuth Lajos birtoktalan nemesi családból származott. Jogi pályára lépett, ügyvéd, majd jogtanácsos lett. A megyei közéletben ellenzéki szerepet játszott. Az 1832. évi országgyűlésen az ülések vitáiról az Országgyűlési Tudósítások, majd a diéta befejezése után a Törvényhatósági Tudósítások című lapja útján tájékoztatta a megyéket, ahova ezek – a cenzúra megkerülésével - magánlevélként jutottak el. Emiatt letartóztatták Kossuthot. 1841-ben kiszabadulása után Pesti Hírlap szerkesztésével bízta meg a kormány, így jobban ellenőrizhette. (Az újság népszerűsége, ezzel az előfizetők száma nőtt.) A hírlap széles körű tájékoztatást nyújtott az európai és a magyarországi eseményekről. Kossuth vezércikkekben fejtette ki programját. Kossuth független nemzeti államot akart. Ezt a Habsburg-birodalmon belüli gazdasági-politikai magyar különállásként kell érteni. Azt hirdette, hogy a nemesség, még ha szívvel-lélekkel akarja, akkor sem birkózhat meg az új haza és új társadalom teremtésének feladatával az egész nép támogatása nélkül. A szövetség ára: szabad, korlátozás nélküli földtulajdon a parasztnak. Nem elegendő az önkéntes örökváltság. (1848-ig a jobbágyok 1%-ának sikerült megváltania magát.) Kötelező örökváltság kell, melyet a parasztság az állam támogatásával törleszt. Az anyagi alap megteremtéséhez elkerülhetetlen a nemesség megadóztatása, a közteherviselés. A nemzeti egység feltételezi a politikai szabadságjogok kiterjesztését, a népképviseletet. Kossuth programja már tartalmazta a polgári tulajdonviszonyok és a politikai egyenlőség megvalósításának körvonalait.

Kossuth kezdetben – a szabad kereskedelem híveként – elképzelhetőnek tartotta a magyar ipari fejlődését a birodalmi vámhatárorokon belül. Nagy része volt az Iparegyesület, majd a Magyar Kereskedelmi Társaság létrehozásában.

Az első ipari kiállítás (1842) alkalmával Kossuth meggyőződött arról, hogy a fejlettebb cseh és osztrák ipar közös vámterület esetén megfojtaná a magyar kezdeményezéseket, vagyis az iparfejlesztés hatékony eszköze az önálló magyar vámterület lenne. Az 1843-44–es országgyűlés nem hozott jelentősebb eredményeket, ebből a kormányzat és az ellenzék is levonta a következtetéseket. A politikai változások szükségessé tették volna az ellenzék egységének megteremtését. A kormányzat méréskelt reformokkal igyekezett az ellenzék vitorlájából kifogni a szelet. 1845-ben gróf Apponyi György alkancellár bevezette az adminisztrátori rendszert, mellyel a kormányzat befolyását igyekezett növelni a megyékben. Az országgyűlésen az alsótábla megszavazta az önálló magyar védővámrendszerről szóló törvényjavaslatot. A király azonban a következő országgyűlésre halasztotta a tárgyalását. Ezért hozta létre 1844-ben az ellenzék a magyar ipar védelmére az Országos Védegyletet. Jelentősége elsősorban politikai volt, mert a reform híveit olyan országos szervezetben fogta össze, amellyel előkészítette egy ellenzéki párt megalakulását. Fontosságot tulajdonított az ipar fejlesztésének, hangsúlyozván, hogy a gazdasági önállósághoz védővámmal biztosított nemzeti piac szükséges. A Védegyletbe belépők vállalták, hogy hat éven át csak Magyarországon előállított terméket vásárolnak.

A magyar nemzeti ébredéssel egyidős követelés a magyar nyelv jogainak kiterjesztése. Az udvar sokáig ellenállt, mert a soknyelvű birodalom egységét féltette a nemzeti nyelvek előretörésétől. A magyar nyelv ügye fél évszázad fokról fokra elért eredményei után teljes diadalt aratott. Az országgyűlés 1844. évi II. törvénycikke úgy intézkedett, hogy a magyar királyság területén – a korábbi latin helyett - a magyar törvényhozás, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás és az oktatás hivatalos nyelve. A magyar lett az államnyelv.

Széchenyi mélységes aggodalommal figyelte az ellenzéki szellem térhódítását. Wesselényivel kötött barátsága már korábban elhidegült, Wesselényi függetlenségi törekvései miatt. A Pesti Hírlap pedig nem mindennapi szenvedéllyel fogalmazott vitairatra, a Kelet Népére indította. Ebben látszólag Kossuth modorát, valójában reformrendszerét támadta. Nem akart Béccsel szakítani, és félreértve az udvar kétszínű taktikáját, felülről jövő reformokkal biztatott. Az ország viszont Kossuth, azaz a viszonylagos gazdasági és politikai függetlenség programja mellé állt, Széchenyi elszigetelődött.

Az 1840-es évek közepén az ellenzék új csoportja lépett a színre, a centralisták. Tagjai fiatalok, független értelmiségiek voltak. Vezetőik közé tartozott Szalay László, báró Eötvös József, Trefort Ágoston, Madách Imre. Utazásaik, olvasmányaik alapján nemcsak a fennálló rend tarthatatlanságát, de a vármegye helyett új polgári intézmények szükségességét hangoztatták. A szabad iparfejlődést és egy tisztán polgári állam megteremtését szorgalmazták. Társadalmi-politikai programjuk a Kossuth vezette baloldalénál is polgáribb volt. Nézeteiket azonban tértől és időtől függetlenül fejtették ki. Önálló politikai szereplésük 1846-ban véget ért, de nem maradt hatástalan. Tevékenységük bevitte a köztudatba a polgári parlamentarizmus, a felelős kormány, a népképviseleti országgyűlés fogalmát.