A második világháború

2008. január 5., szombat

A Második Világháború

Magyarország a Második Világháborúban.

Teleki Pál Magyarország miniszterelnöke igyekezett megőrizni az ország fegyveres semlegességét és a katonai tartalékot a háború utáni időszakra. A vezetés Horthy tudtával ígéretet tett az angoloknak, hogy Magyarország nem adja fel a semlegességét. Teleki már 1939 szeptemberében elutasította azt a német kérést, hogy a vasutat igénybe vegyék a lengyelek elleni hadviselésben, így a nyitott határon keresztül több mint 100 ezer lengyel menekült érkezett. Erre válaszként a németek megvonták a hadiipar támogatását, ami igen érzékenyen érintette a katonai felkészülést. A kormányt foglalkoztatta egy emigráns kormány felállítása, ezért az USA-ba utalt 5 millió dollárt, igaz később visszavonta.

A francia kapituláció után (1940.) az oroszok az országhoz csatolták a román területről Beszarábiát és Észak-Bukovinát, ez kitűnő lehetőséget teremtett az országnak, hogy önerőből visszaszerezzék Erdélyt és Kelet-Magyarországot. Ennek végrehajtására megkezdődtek a katonai előkészületek, és fél milliós haderőt vont össze a Tiszántúlon. A németek két oldalú magyar-román tárgyalásokat javasoltak, mely elől a magyar vezetés nem térhetett ki. A megbeszélések eredménytelenül végződtek, és Románia döntnökként Németországot és Olaszországot kérte fel. 1940. augusztus 30-án megszületett a második bécsi döntés, mely visszaadta Magyarországnak Észak-Erdélyt, és a Székelyföldet. Teleki mindent megtett annak érdekében, hogy a bevonulás a térségben békét eredményezzen. 1940 őszétől a magyarok számára a német szorításból az egyetlen kiút Jugoszlávia maradt, ezért decemberben örök barátsági szerződést kötöttek egymással. Ám Hitler a Görögországi hadjárat előkészítéséhez Jugoszláviát és Bulgáriát is csatlakoztatta a háromhatalmi szerződéshez. Jugoszláviában ez nemzeti ellenállást váltott ki, és Hitler üzent Horthynak, hogy Magyarország vegyen részt a Jugoszlávia elleni hadjáratban, cserébe elismeri a Dél-vidéki területi igényeket.

Horthy beleegyezett, ám Teleki ennek a veszélyét látván 1941 április 3-án öngyilkos lett, utóda Bárdossy László lett. Az öngyilkosságot követően április 11-én a magyarok elfoglalták Bácskát, a Baranyai háromszöget, és a Mura-vidéket.

Teleki halála után csupán Bethlen és szűkebb köre képviselte azt az álláspontot, hogy Magyarországnak kívül kell maradni a háborún. A többséget viszont elbűvölték Hitler sikerei, és hitük szerint a Szovjetuniót néhány hónap alatt szétzúzza, így a térség meghatározó ereje a német birodalom lesz. Ezért már csak ürügyet kerestek arra, hogy miként lehet csatlakozni ehhez a diadalmenethez. A tényleges indok a hadba lépésre Kassa bombázás a volt (1941 június 26). Július 1-jén 45 ezer magyar katonával megindult a támadás, ezzel Magyarország belépett a II. Világháborúba a németek oldalán. Dec. 7-én beállt a hadiállapot Nagy-Britannia és Magyarország között, dec. 17-én Bárdossy hadat üzent az USA-nak.

1942 januárjában Ribbentrop kötelezettséget vállaltat Bárdossyval, hogy a kormány egy hadsereget küld a keleti frontra, ezért áprilisban, mint egy 250 ezer embert szállítottak ki a Don partjára.

1942 márciusában a kormányzó felmenti Bárdossyt, utóda Kállay Miklós lett, aki célul tűzte ki, hogy kapcsolatot keres a szövetséges hatalmakkal, de így sem akadályozta meg a II. magyar hadsereg frontra küldését. Március 15-én háború ellenes tüntetés zajlott, melyre a hatalom letartóztatásokkal válaszolt. Októberre, a kormányra nem csak a baloldal gyakorolt nyomást, hanem erősödtek a szélsőjobboldali megnyilvánulások is. Berlin követelte, hogy távolítsák el a zsidókat a gazdasági és a kulturális életből, illetve tegyék kötelezővé számukra a sárga csillag viselését. A szomszédos országokban már bekövetkezett a zsidók munkatáborokba történő szállítása, amit már Magyarország sem halogathatott tovább. A Kállay kormány visszautasította a német követeléseket, ugyanakkor a zsidók számára így sem volt egyszerű az élet, mert 1941 augusztusa óta érvényben volt a harmadik zsidótörvény, amely megtiltotta a zsidók és a nem zsidók közötti házasságot is. 1943 februárjában Kállay ismertette a külpolitikai elképzeléseit, amely a Balkáni partraszállásból indult ki, de puhatolózott Svédországban, Svájcban, Törökországban, a Magyar fegyverszünet feltételeiről.

1943 júliusának végén az FKgP képviseletében Bajcsy-Zsilinszky Endre és Tildy Zoltán követelték a miniszterelnöknél, hogy kössön különbékét. Augusztusban a Balatonszárszón népi mozgalmi tanácskozáson a háború gyors befejezésére gondolva a háború utáni lehetőségekről vitatkoztak a résztvevők, melyben benne volt egy esetleges Szovjet megszállás is. Erdei Ferenc a proletárdiktatúrát, míg Német László a demokrácia mellett foglalt állást. Augusztusban a Szocdem és a Kisgazdapárt szövetséget kötött egymással. A Kállay kormány közben folytatta az átállást előkészítő diplomáciai tevékenységet, és ’43 szeptemberében megkapta Isztambulban a Brit kormánytól az előzetes fegyverszüneti feltételeket. Ekkor még mindenki a Balkáni partraszállásból indult ki, mert az egyezmény akkor jött volna létre, ha a Brit csapatok elérik a határt.

A Balkáni partraszállás elmaradásával megpecsételődött a térség sorsa, és Hitler megelégelte a magyar ingatag politikát, tartva a kiugrás veszélyétől úgy döntött, hogy megszállja az országot. Márciusban magához rendelte Horthyt, akivel közölte, hogy meneszti Kállayt, és helyére németbarát kormányt fog kinevezni. Horthy ezt tudomásul vette, ugyanakkor, azt a határozatot nem írta alá, hogy a német csapatok az ő beleegyezésével jönnek Magyarországra. 1944. március 19-én a Németek megszállták Magyarországot, megkezdődtek a letartóztatások, és Sztójay Döme lett a miniszterelnök. Szélsőjobboldali kormányt alakított, feloszlatta a Kisgazdapártot, a Szociáldemokrata Pártot, betiltatták a baloldali és demokratikus lapokat. Áprilisba megkezdték a zsidóknak minősítettek gettókba gyűjtését, május-júniusban pedig német koncentrációs táborokba hurcolták a zsidóságot. Áprilisban a szovjet fronton támadásra vezényelték az első magyar hadsereget, júniusra már 300 ezer magyar katona harcolt a nácikért, ennek eredményeképpen a szövetségesek Magyarországot továbbra is csatlósnak tekintették. 1944. június végéig már több mint fél millió zsidót hurcoltak el német koncentrációs táborba, de Horthy a több mint 200 ezres elhurcolást megakadályozta. A kormányzó egyre bizalmatlanul szemlélte a Sztójay kormány tevékenységét. Románia kiugrása megzavarta a németeket, de a magyar politikai vezetés ezt nem tudta kihasználni, ezért Horthy leváltotta Sztójayt, Lakatos Géza lett a miniszterelnök, akinek az volt a feladata, hogy Magyarországot kiugrassza a háborúból. Szeptember 5-én a második magyar hadsereget Dél-Erdély elfoglalására vezényelték, de támadása néhány nap alatt összeomlott.

Horthy belátta, hogy fegyverszünetet már csak a Szovjetuniótól lehet kérni, ezért követet küldött Moszkvába. A Molotovtól október 8-án kapták meg a fegyverszüneti feltételeket, mely szerint Magyarországnak vissza kell vonulnia az 1937-es határai mögé, és hadat kell üzennie Németországnak. Horthy belátta, hogy a Lakatos kormányra nem számíthat, ezért katonai vonalon szervezte meg a kiugrást. Ezt a tervét azonban keresztül húzták a hadsereg soraiban tartózkodó nyilas tisztek. Október 15-én bejelentette a kiugrást, mely az országban óriási örömöt váltott ki, de a tisztikarban, illetve a németek és a nyilasok néhány óra a helyzet uraivá váltak. Elrabolták Horthy fiát, és ezzel zsarolva elérték, proklamációjának visszavonását, és Szálasi Ferenc kormányfővé történő kinevezését (október 16.).

Az ország középső és nyugati részén kezdetét vette a nyilas rémuralom. Újabb erőfeszítéseket tettek Hitler ügyének véghezvitelére, melynek következtében hadszíntérré vált az ország, és megsemmisült a nemzeti vagyon 40 %-a. A fővárosi gettók 200 ezres zsidóságának közel felét elpusztították. Egy részük a Duna parti gyilkosságok áldozata lett, másokat gyalogmenetben indítottak az ausztriai és a németországi táborokban. Ezek során halt meg Radnóti Miklós, Szerb Antal, stb.

A magyarság ellenállási mozgalomba szerveződött, az FKgP, az SZDP, a Béke Párt, a Kettős Kereszt Szövetség, és a Nemzeti Paraszt Párt részvételével megalakult 1944 májusában a Magyar Front. Már a kiugráshoz is felajánlották segítségüket, de Horthy ezt nem vette igénybe. 1944 novemberében Bajcsy-Zsilinszky Endre vezetésével megalakul a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága, melyhez csatlakozott a Magyar Front, és a Magyar Diákok Szabadsági Frontja. Árulás következtében a nyilasok letartóztatják az ellenállás számos vezetőjét, és kivégzik Kiss János altábornagyot, Nagy Jenő ezredest, Tartsay Vilmos századost, valamint Bajcsy-Zsilinszky Endrét.

A Moszkvában tartózkodó fegyverszüneti küldöttség tagjaiból alakult Magyar Bizottság 1944 októberében tárgyalni kezdtek az ország jövőjéről. Molotov szorgalmazta a németellenes nagykoalíciót, és Gerő Ernő javaslatát elfogadta. Eközben folyt a háború Magyarországon, és a németekkel véres csatát kellett megvívni.

Először Szegeden alakult meg a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front 1944. December 2-án (tagjai: FKgP, MKP, NPP, PDP, SZDP). Programjuk szerint megegyeztek a szélsőjobb betiltásáról, demokratikus szabadságjogok kiterjesztéséről, földreformról, alkotmányozó nemzetgyűlés megtartásáról, ideiglenes kormány megalakításáról. A régi közigazgatás megszűnése után nemzeti bizottságok vették át a helyi közösségek irányítását.

1944. december 21-én Debrecenben összeült az Ideiglenes Nemzetgyűlés, és másnap megalakult a Moszkvában ismertetett lista alapján az Ideiglenes Nemzeti Kormány.

December 28-án Magyarország hadat üzent Németországnak, 1945. január 20-án Moszkvában aláírta a fegyverszüneti egyezményt, melyben elismerte a trianoni határokat, és kötelezte 300 millió dollár jóvátétel megfizetésére. Az oroszok által megszállt területek ellenőrzését a Szövetséges Ellenőrző Bizottság végezte. A SzEB mögött az orosz vezetés állt, mivel Magyarország a nemzetközi jog szerint is megszállt ország volt a SzEB ellenőrzést gyakorolt a kormány és intézményei fölött is.

Megkezdődött a régi rendszer kiszolgálóinak felkutatása, az igazolóbizottságok a közalkalmazottak múltját vizsgálta, a háborús bűnösöket népbíróság elé állították, 189 embert kivégeztek, 27 ezret börtönbe csuktak.